A chipsadó, vagy teljes nevén a népegészségügyi termékadó (azaz NETA) olyan megfontolásból jött létre az állam részéről még 2011-ben, hogy visszaszorítsa az egészségtelen táplálkozási szokásainkat, és az így befolyó többletet az egészségügyben történő fejlesztésekbe invesztálja. Így nemcsak nem veszünk annyi junk foodot, de kénytelenek leszünk egészségesebb ételeket is megkóstolni. Hogy ez mennyire vált be 2011 óta, azt mindenki döntse el magának.

De melyek azok a termékek, amiken így jóval magasabb adó van?

A megemelt adóval ellátott élelmiszerek közé tartozik több olyan termék is, ami elsőre talán meglepetést okozhat, de összességében mindről elmondható, hogy valamennyinek nagyon magas az egyszerű szénhidrát és/vagy a zsírtartalma.

 

Ide tartoznak az üdítőitalok, az energiaitalok, minden előrecsomagolt cukrozott készítmény, chipsek és egyéb sós rágcsálnivalók, az ételízesítők (melyek

nem minősülnek gyermektápszernek, fogyasztásra kész levesnek vagy mártásnak) a gyümölcsös sörök, alacsony alkoholtartalmú italok (ciderek és társaik), és a lekvár.

Lássuk egy kicsit lebontva, hogy mennyi népegészségügyi termékadót is fizetünk, ha a riasztó árak ellenére mégis beruházunk egy zacskó chipsre az esti film mellé.

Az üdítők fajtájától függően az adó mértéke literenként 7 illetve 200 forint, míg az energiaitaloknál az egyik csoport literenkénti ára növekszik 250 forinttal, a másik pedig 40-nel. A cukrozott kakaóporok esetén 70 forint plusszal kell számolnunk kilónként, míg más cukrozott készítmények 130 forintnyi többletkiadást jelentenek, ha a kilós árukat tekintjük. A sós rágcsálnivalók és ételízesítők kilós ára egyaránt 250 forinttal drágább, az ízesített sörök és egyéb alkoholos frissítők csak 20 forinttal kerülnek többe literenként. A legsúlyosabb emelést szegény cukrozott lekvár kapta, 500 forintos ráadással kilónként.

Bármennyire is tűnnek hasraütésszerűnek az így megállapított árak, a
törvény igen szigorú szabályozások alapján lett meghozva. Említsük példaként a 2015-ös kiterjesztést, miszerint a chipsadó innentől érvényes az alkohol italokra is, kivéve, ha a szóbanforgó ital:

– „a jövedéki adótörvény 68. § (1) bekezdése szerinti termékek (pl. az ágazati jogszabályok szerint gyógyszernek vagy gyógyhatású készítménynek minősülő termékek, ecet),
– a gyümölcspárlat, valamint
– az adalékanyagot nem tartalmazó, legalább 7 gyógynövény felhasználásával készült ital.”