2010. szeptember 02., csütörtök Rebeka, Dorina napja
EU OLDALAK
KÖZÉRDEKŰ
Az élelmiszerekre vonatkozó minőségi szabályozás érvényesítése
Az élelmiszerek minőségére vonatkozó szabályok döntő része - szemben a szinte teljes egészében közösségi szintű élelmiszerbiztonsági szabályokkal - nemzeti szintű.
Ezen nemzeti szabályok EU belső piacon való érvényességében és így érvényesítésében sok bizonytalanság van, amelyet a tisztességtelen vállalkozók sokszor tudatosan ki is használnak. Nem veszik ugyanis figyelembe, hogy az élelmiszerek EU-n belüli szabad áramlásának feltételei vannak. Ezek:
-
az élelmiszer minősége feleljen meg az előállító ország szabályainak,
-
a szabályok a magyarral legalább egyenértékű fogyasztói védelmet biztosítsanak,
-
a magyar piacra helyezett élelmiszer feleljen meg a megnevezési szabályoknak.
Ez a fogyasztók és a tisztességes előállítók érdekeit egyaránt sértő piaci problémákat okoz. Az ilyen esetek visszaszorítására állítottuk össze jelen tájékoztatónkat, amelyet a legtöbb szabályt tartalmazó és (különösen az irányelvek érvényesítése vonatkozásában) legtöbb bizonytalanságot jelentő Magyar Élelmiszerkönyvvel kezdünk.
A Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak és irányelveinek alkalmazása
I. Közösségi irányelvet átvevő előírások alkalmazása
A Magyar Élelmiszerkönyv I. kötete ezeket az előírásokat tartalmazza.
A III. kötetben kerültek átvételre a közösségi irányelvben megjelent vizsgálati módszerek.
Ezen előírások betartása, alkalmazása kötelező a hazai előállítókra, az Európai Gazdasági Térségből (továbbiakban EGT) valamint harmadik (nem EGT) országokból származó termékekre egyaránt.
II. Nemzeti termékelőírások alkalmazása
MÉ 1-3/13-1 Húskészítmények
MÉ 1-3/51-1 Tejtermékek
MÉ 1-3/81-1 Egyes kenyerek és péksütemények
Nemzeti termékelőírások kiválasztása kettős elven alapult. Egyrészt a fogyasztói érdekek védelme megkívánta a megszokott minőség jogszabály alapú biztosítását. Másrészt figyelembe kellett venni annak a ténynek a gazdasági hatását, hogy - a kölcsönös elismerés elve alapján - csak a hazai élelmiszer előállítók számára tehető direkten kötelezővé a nemzeti előírások alkalmazása. A szabályozást tehát megelőzte az ipar érdekvédelmi szervezeteivel történt egyeztetés, amelynek eredményeképpen született meg a fenn jelzett három nemzeti termékelőírás. Az ezekben foglalt minőségi követelmények olyan, nagy mennyiségben gyártott, széles körben fogyasztott, hagyományosan magyar termékekre vonatkoznak, amelyekhez fogyasztói elvárások kapcsolódnak.
Ezen előírások a hazai előállítókra és a harmadik (nem az EGT) országokból importált termékekre kötelezők.
Az EGT országokból származó termékeknél ezen előírások kötelező használata kicsit árnyaltabb, de egyértelmű.
Az Európai Közösség működésének egyik alappillére az ún. négy szabadság elve, amely az áruk, a szolgáltatások a személyek és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a tagországok elismerik egymás szabályozását, ezért bármely tagországban törvényesen (tehát az adott ország szabályainak megfelelően) előállított élelmiszer szabadon forgalmazható minden más tagországban.
Ez az elv jelenik meg - már bizonyos korlátozással - a három élelmiszerkönyvi nemzeti termékelőírás 1. §-ában:
"Az e rendeletben meghatározott technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie azon termékeknek, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamában, vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások a fogyasztó védelme vonatkozásában az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak".
A hosszú és bonyolult körmondat korlátozó része a végén van. Eszerint tehát az áruk szabad áramlásának elve nem ronthatja a fogyasztói érdek védelmét. Nem hozható be (a következőkben leírtak szerint a nálunk szabályozott megnevezéssel) olyan termék, amelynek minőségi követelményei lazábbak a mi szabályunkénál.
Nem szabad eltekinteni ezen előírások jogállását vizsgálva a megnevezés - közösségi irányelven alapuló - szabályaitól, amelyet a III. 3. pontban említünk részletesen. Az ottani hivatkozást ki kell egészíteni a nemzeti termékelőírások értelmezésénél az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet (továbbiakban: Jelölési r.) 6. §-ának (4) bekezdésével (amely a 2000/13/EK irányelv 5. cikk (1) c) pontjának átvétele):
6. § (4) Az előállító EGT államban használt megnevezés nem használható, ha az általa jelölt élelmiszer összetétel és előállítás szempontjából is különbözik a többi, ilyen megnevezésen ismert élelmiszertől, és a (3) bekezdés szerinti kiegészítő információk nem elegendőek a fogyasztók megfelelő tájékoztatására.
A bekezdés jelentését egy példával szemléltetve érthetővé válik a nemzeti termékelőírások alkalmazásának áttételes kötelezettsége az EGT termékekre is:
Egy téliszalámi vagy egy csemege debreceni megnevezésű EGT országból behozott termék csak akkor felel meg a megnevezéssel szemben támasztott követelményeknek, ha minősége megfelel az MÉ 1-3/13-1 előírásban foglaltaknak, hiszen ezek a termékek az ott rögzített összetétel és előállítás szerint ismertek Magyarországon. Ha minősége nem felel meg a nemzeti termékelőírásban meghatározottaknak akkor - ugyan a termék behozatalának akadálya nincs - a megnevezését meg kell változtatni.
Ha a termék minősége jobb a magyar előírásnál, természetesen (a magyar megnevezéssel) forgalmazható, hiszen a fogyasztó szempontjából fontos követelmények mindig legalább-legfeljebb értékkel vannak nálunk megadva, így a jobb minőségű termék mindig meg fog felelni a magyar előírásnak.
III. Az irányelvek alkalmazása magyarországi élelmiszer-előállító szempontjából
A Magyar Élelmiszerkönyv II. kötete irányelv gyűjtemény. Mi késztetheti mégis az előállítókat az irányelvben foglaltak betartására?
1. Az előállítói tisztesség, amely a termékkel szemben elvárt minőséget találja meg az irányelvekben. A fogyasztó ezt szokta meg, az előállító ehhez igazodik, ezt a terméket gyártja.
2. Az egyre élesedő piaci versenyben a versenytársak árgus szemmel figyelik egymást. Azonnal észreveszik azt a (nem tisztességes) előállítót, aki a szokásosnál - vagyis az irányelvben rögzítettnél - rosszabb minőségű termékkel próbál (esetleg ennek megfelelően alacsonyabb árral) piacot szerezni. Ez ellen - miután a tisztességes verseny szabályait sérti - több fellépési lehetőség van a nyilvánosságra hozataltól a Versenyhivatali eljárásig.
3. A jogszabályokban lefektetett (a valós tájékoztatás követelményéből következő) előírások:
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban ÉHF) 10 § (2) "Az élelmiszer-jelölés és az alkalmazott jelölési módszer ... nem tévesztheti meg a végső fogyasztót az élelmiszer tulajdonságai - így különösen ... jellemzői, összetétele ... - tekintetében",
Jelölési r. 3. § (1) A jelölés, és az alkalmazott jelölési módszer
a) nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait - így az élelmiszer fajtáját, azonosságát, jellemzőit, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származását vagy eredetét és előállítási vagy termelési módját - illetően,
.....
Jelölési r. 6. § (2) (a 2000/13/EK irányelv 5. cikk (1) a) pont alapján): Az (1) bekezdés szerinti előírás hiánya esetén az élelmiszer megnevezése a Magyar Élelmiszerkönyv irányelveiben meghatározott, illetve a végső fogyasztó vagy a közétkeztetés részére történő forgalmazás során használt megnevezés. Az élelmiszer megnevezésének elegendően pontosnak kell lennie ahhoz, hogy tájékoztasson az élelmiszer valódi jellegéről és lehetővé kell tennie a megkülönböztetését olyan termékektől, amelyekkel összetéveszthető.
ÉHF 66 § (2) "Az élelmiszerkönyvi irányelvek alkalmazása nem kötelező, azonban az élelmiszerkönyvi irányelvben szereplő megnevezés esetén az élelmiszernek az irányelvben foglaltaknak meg kell felelnie. Az élelmiszerkönyvi irányelveknek való megfelelés esetén az ellenkező bizonyításáig - az adott irányelvben szabályozott tárgykörben - vélelmezni kell e törvény előírásainak betartását."
Ezek alapján a jogilag nem kötelező irányelv gyakorlati alkalmazásának legerősebb áttételes kényszere a jelölés, ezen belül is a megnevezés.
A megszokott, az ismert megnevezésekhez automatikusan kapcsolódik egy szokásos fogyasztói minőségi elvárás, amelyet mint minőségi követelményt ki kell elégíteni. Az adott megnevezésű termék szokásos (a fogyasztó által jogosan elvárt), minősége pedig (a Magyar Élelmiszerkönyv irányelveinek kidolgozási elveiből és rendszeréből következően az újabban átdolgozottakban már deklaráltan is) az, ami az irányelvben rögzítve van.
Az irányelvben lévő megnevezést használó, de az irányelvben rögzített minőségi jellemzőket ki nem elégítő termék kifogásolhatóvá válik a megtévesztő megnevezés használata miatt.
IV. Az irányelvek alkalmazása az import termékre
A harmadik (nem EGT tag) országokból származó termékek esetén ugyanaz a helyzet, mint a hazai előállításúaknál a III. 1., 2. és 3. pontnál leírtuk. Tehát a versenyhelyzet illetve a jelölési (döntően a megnevezés) szabályok jogilag áttételesen kötelezővé teszik alkalmazásukat.
Az EGT államokból származó termékek esetén hasonló a helyzet.
A jelölés (és benne a megnevezés) közösségi irányelvben (2000/13/EK) szabályozott, tehát az ebben rögzítettek az EU tagállamok termékeire is vonatkoznak. Az ÉHF 66. § (2) sem különbözetet meg hazai és más tagállamból származó terméket, így a Magyarországon forgalmazott valamennyi élelmiszerre állapít meg kötelezettséget.
Forrás: FVM - Élelmiszerlánc-elemzési Főosztály
2009.04.02. 10:30